2013. november 5., kedd

3. fejezet - Too Young To Fall In Love

Alice:

Az ajtó előtt állok és nagy levegőket veszek. Igyekszem megnyugtatni magam, de látványosan remeg a kezem amikor a kilincshez érek. Lehunyom a szemem és próbálok erőt venni magamon. Nem megy. Inkább leülök a bejárat elé és rágyújtok egy szál cigire. Nézem ahogy a láng végigperzseli a dohányt, ezzel parazsat szítva. Én is ezt tettem. Miattam keletkezett a parázs és most félek bemenni a lángoló házba. Masszírozom a halántékom, mert egyre jobban fáj a fejem. Talán üzenni akar, hogy ne menjek be. Még sem hallgatok rá, hanem felpattanok és benyitok. 
A ház tiszta, nincs nyoma a Nikki által elmesélt bulinak. A nappali is üres. Sehol egy pucér csaj, vagy akár egy ismeretlen tanga. A hajamba túrok és belépek a hálóba is. Üres. Furcsának találom, főleg egy ilyen és ekkora balhé után. Nem szokott Brandon csak úgy megfelejtkezni az ehhez hasonló dolgokról. Leülök az ágyra és próbálok rájönni a megoldásra, mikor motozást hallok a fürdőből. Résnyire nyitom az ajtót és látom, hogy ebben a percben lövi be az anyagot. Kicsit talán megkönnyebbülök, hisz most egy ideig nem lesz magánál és nekem esélyem marad az életben maradásra. Mikor kitámolyog észre sem vesz, csak befekszik az ágyra és élvezi a cucc hatását. Csukott szemmel, háton fekve repül. Leveszem a kezéről a gumit, összepakolok a fürdőben. Szépen levetkőzöm és a zuhany alá mászok. Hajat mosok, rendbe szedem magam. Mikor megtörülközöm, ahogy vagyok a szekrényemhez sétálok. Megtalálom a kedvenc tépett csőfarmerom, mellé pedig egy Def Leppard pólót húzok magamra. A hajam nagyjából megszáradt, így felkötöm lófarokba. Gondolkodom egy szandálon, de a tornacipőm szinte sikít, hogy ő legyen a végső választás. Nem tudok ellenállni. Kihúzom a szemem körbe feketével és kiülök a konyhába enni. Pont előhalászom a cigimet, amikor csörög a telefon. Nem az enyém, de a nappaliból jön a hang. Nehezen kihalászom az egyik párna mögül Brandon telefonját, aztán felveszem. 
-Itt Alice, Brandon nem tud a telefonhoz jönni. 
-Itt Nikki. –dörmögi a telefonba, mire majdnem lenyelem a kezemben lévő cigarettát. Várok, hogy folytassa, de nem teszi.
-Mi kell? –kérdezek rá, mikor már rettentően idegesít a csönd.
-Kíváncsi voltam élsz e még. Amúgy pedig kellene 15g zöld, 10g fehér és 2 uncia perzsa.
-Élek, köszönöm. Megvárom amíg felkel, mert úgy egy órája lőtte magát készre. Utána szólok neki, hogy vigye át neked a cuccot.
-Nem lehetne most? –kérdezi reménykedve, én pedig elgondolkodom. Hiszen minden ki van mérve. Felírom egy papírra és elviszem Nikkinek. Mi baj lehetne? Legalább nem az lesz, hogy nem csinálok soha semmit. Talán ki is engesztelem vele a tegnap estéért.
-Oké. Összeszedek mindent és fél órán belül ott vagyok.
-Kössz. A bejárat nyitva, csöngess hármat. –hümmögök, hogy megértettem és kinyomjuk.
A konyhába megyek, leteszem a telefont az asztalra és egy kis papírra felírok minden mennyiséget, amit Nikki kért. A telefon mellé teszem, hogy ha felébred megtalálja.
A marijuanát bármikor megtalálom, hisz azt általában én fogyasztom. A kokainnal sincs probléma. Már csak a perzsát kell megtalálnom. Mikor minden lehetséges helyet átnézek, rájövök, hogy lassan el kellene indulnom. Még összedobok egy szendvicset, mikor a kezembe akad amit kerestem.
-Ezt nem hiszem el! –mormogom az orrom alatt. Brandon nem normális. A hűtőben tartja a heroint, a lekvár mellett. Ki csinál még ilyet?
Csak megrázom a fejem és felnyitom a dobozt. Van egy ’Sixx’ névvel ellátott kis zacskó, ami pontosan annyi, amennyit Nikki kért.
Zsebre vágom az összest és a kúria felé veszem az irányt.

Nikki:

Alig várom, hogy ideérjen az anyag. Másra sem tudok gondolni csak, hogy végre belőhessem magam. Miután Alice reggel lelépett felszívtam a megmaradt kokót. Nem bírtam elviselni, hogy éjjel megint paranoiásra poroztam az agyam. Kárt tehettem volna benne, pedig én hoztam ide, hogy ne essen bántódása. Miután elaludt még bámultam egy darabig, majd a fiókom felé indultam. Szemeztem a herkával, de helyette a szekrényembe mentem és ami volt elpusztítottam. A baj, hogy manapság elég paranoiás vagyok ettől a szartól és lehúztam a vásárolt anyagot a wc-n. Később, ahogy csökkent a hatás, újra szidtam magam és annyira ideges voltam, hogy képtelen voltam megmozdulni. Lassanként jöttek az elvonási tünetek, amit egy üveg Jackel tompítottam valamennyire. Így aludhattam el.
Reggel minden porcikám fájt, minden szervem, izmom, csontom és bőrpikkelyem szét akart szakadni és sikított az anyagért. A tenyerem izzadt, a gyomrom pedig a torkomban lebegett.
Aztán meghallottam a hangját, ahogy ébresztget. Egy fokkal elterelte a figyelmem a saját szarságomról és felültem. Elmeséltem neki mindent, amit szégyenkezve és szomorúan hallgatott végig. Sajnáltam. Rendes lánynak tűnt, aki nem érdemli meg, hogy így bánjanak vele. Felajánlottam, hogy ide bármikor jöhet, aztán elment.
Ahogy kitette a lábát a lakásból, villámsebességgel görnyedtem a wc fölött és sugárban hánytam. Szinte csak a Jack jött kifele, hisz ételt rég nem látott a gyomrom. A beleim szét akartak szakadni és az utolsó emlékem, hogy a hajamba túrok.
A hideg kövön tértem magamhoz, rettentő izomgörcsökkel. Mindenhol vert a víz és rettentően bűzlöttem. A fejem, mintha órákig egy asztalsarkába verdeste volna a Hells Angels minden tagja felváltva. Nehezen bemásztam a zuhanykabinba és megengedtem magamra a hideg vizet. Összekoccantak a fogaim és vacogtam, de segített. Fel tudtam állni. Ledobáltam a ruháimat, aztán még mindig ruha nélkül tárcsáztam Brandon számát. Amikor Alice vette fel, valami furcsa, megnyugtató érzés szállt meg. Nem bántotta. Ledaráltam neki a rendelést és mosolyogva vettem tudomásul, hogy ő fogja kihozni az elmebeteg pasija helyett. Gyorsan magamra rángattam egy bőrnadrágot és bevágódtam a tv elé. MTV! Mutasd a csótányokat édesem.
Aztán megszólal a csengő. Egyszer…kétszer…háromszor. Felpattanok a harmadik csengőszóra és már tárom is ki az ajtót. Amint meglátom az apró teremtést, újból elmosolyodok. Szeretem nézni. Olyan gyönyörű és ártatlan, akár egy kis angyal. Viszont én nem tudom mikor váltottam át egy csöpögős faszba…?
-Szia. –köszön zavartan és lesüti a szemeit. Zavarban van?
-Gyere be! –lépek el előle, ő pedig megindul a nappali felé. Mire visszazárom az ajtót már kipakolta a cuccokat az asztalra és a zenecsatornát nézi. Éppen a mi klipünket nyomják még a régi időkből. „Smokin in the boy’s room”. Egész nap Mötley maraton megy. Talán éppen ezért nem nyomom át erről az átkozott csatornáról.
Dúdolgatok és leülök mellé, majdnem rá egy szatyorra.
-Ez mi? –emelem meg.
-Hoztam neked reggelit. –nyitja ki. Mire megcsap a meleg pogácsa és más péksütemények illata.
-Hoztál nekem reggelit? –képedek el teljesen. Ez nem normális. Ez a csaj biztos, hogy nem komplett! Megkérem, hogy hozzon mindenféle létező drogból, köztük a legrosszabbat és beleértve és még pogácsát is hoz mellé.
-Igen. Reméltem, hogy nem a jégkrémeden és a citromleveden szeretnél tengődni ezek mellett. –bök a fejével az asztal irányába. –Nem vagyok az anyád vagy ilyesmi, de nagyon vékony vagy ahhoz képest. –mutat a klipben ugrándozó alakomra.
-Hát… én ezt biztos nem fogom megenni egyedül. –mosolyodok el, mire végre kicsit felenged.
-Pont reggeli közben hívtál. Úgyhogy segítek. –a kezembe nyom egy nagy sajtos rudat, és magának is kivesz egyet. Enni kezdünk, és csak némán bámuljuk a tv-t. Aztán arra leszek figyelmes, hogy dúdolgatja a Home sweet home-t.
Csak oldalra nézek, de nagyon el van merülve a klippben. Egyszerűen aranyosnak találom az egész teremtést. Ahogy megszeppenve ül, a zene által mégis feloldódik és ide-oda lebeg a szorosan összegumizott lófarka.
-Gitározol nekem? –kapja felém hirtelen a tekintetét, én pedig azt is elfelejtem, hogy fiú vagyok e vagy lány.
-Öhm… persze. –állok fel a gitáromért. Furcsamód nem szédülök. Végre ettem, így nincs okom émelyegni. Amint megkaparintom, leülök mellé és az ölembe véve kezdem játszani a következő számot, amit a tv lead. Éneklek is mellé, hisz milyen szövegíró lennék, ha nem tudnám a saját számaimat.
-You say our love
Is like dynamite
Open your eyes
it's like fire and ice
Well you're killing me
Your love's a guillotine
Why don't you just set me free

Too young to fall in love
Well I'm too young…

Alice:

Végig a szemembe nézve énekel. Úgy érzem, mintha nekem szólna a szám. Túl fiatal a szerelemhez… Pont ezt éreztem világ életemben. Mindig egy pörgős, bulizós, drogos csaj voltam. Már a középiskolában is. Aztán mikor meghalt a bátyám, ott hagytam a szüleimet megfulladni az egymás iránt érzett gyűlöletükben. Nem csak ők maradtak Angliában, hanem az akkori barátom: Sam is. Szerettem, rettentően szerettem. De mégis úgy éreztem, hogy nem vagyok szerelmes. Sosem voltam és van egy olyan érzésem, hogy mindig is túl fiatal leszek hozzá. Jobban belegondolva talán nem bánom. Nem szeretnék egy agyatlan báb lenni valaki kezében. Eddig is magam irányítottam mindent, ezután is én fogok.
Brandon más. Ő… őt szeretem, ahogy ő is a maga módján szeret engem. Olyan vagyok neki, mint egy kishúg, akit amikor kedve tartja megdughat. A munkájába pedig sosem kevert bele, ha nem volt szükséges. Lehet mégis mérges lesz, hogy felvettem Nikki hívását, de jelenleg nem érdekel.
Azóta nem zavar, mióta kinyitotta nekem az ajtót. Mikor megpillantottam a félmeztelen alakját, valami furcsa nyugalomérzés töltötte el a lelkem. Talán féltem tőle, hogy miután elmentem túllőtte magát. De amint megláttam, megnyugodtam.
Aztán rájöttem, hogy rettentő jó ötlet volt reggelit hozni. Minden bordája kilátszott a bőre alól és a medencecsontja is alig tartotta az amúgy veszettül szexi bőrnadrágot. Mondjuk én világéletemben a gizda pasasokért voltam oda, szóval nem zavart volna, ha nem tudom a fogyásának okát.
Amint enni kezdtünk, a tv-t bámultam. Reméltem, hogy nem túl feltűnő, de muszáj volt valamivel elterelnem a figyelmem. Túlságosan csábító látványt nyújtott, amit nyál csorgatva bámultam volna naphosszat. Akkor ugrott be, hogy talán a gitár elterelné a figyelmem és amúgy sem hallottam még élőben játszani. De amiket visszaült mellém, ölében a hangszerrel, magamban átkoztam a mindenséget. Így csak rontottam a helyzeten. Aztán mikor kinyitotta a száját és a szemembe nézett, kikapcsolt az agyam.
-Ezt is? –bök a fejével a tv-re, mire sikerül elszakítnom a tekintetem a szempárról. Egy joghurt reklám megy, valami borzalmas aláfestő zenével. Hangosan felnevetek, mert elképzelem, ahogy ezt énekli a férfias hangján.
-Nem! Meg ne próbáld! –nyúlok egy cigiért és inkább rágyújtok, amíg maga mellé pakolja a hangszert. –Egyél még. –kérem, mire felvonja a szemöldökét.
-Nem szeretem, ha megmondják mit csináljak. –mondja halkam, mire kicsit fenyegetőnek tűnik a hangja.
-Én csak megkértelek, nem parancsoltam. A kérésnél az a különbség, hogy van választásod, azt teszed, amit szeretnél. –javítom ki, mert nem akarom, hogy dühös legyen rám. Mióta LA-ben élek, talán most először van normális táraságom. Nem szeretném elcseszni.
Méreget egy ideig, aztán a zacskóba nyúl és enni kezd. Ezzel megmosolyogtat és én is veszek még egy kis meggyes táskát.
Aztán meghallok egy számot és felkapom a fejem a klipre. Aztán hirtelen magam mellé nyúlok és kikapcsolom a készüléket.
-Miért nyomtad ki? –vonja össze a szemöldökét.
-Utálom a Poisont. –vonom meg a vállam és ez részben igaz. Nem akarom, hogy tudjon arról, hogy lefeküdtem Rikki Rockett-l. Még a végén azt hiszi valami hülye sztárgyűjtögető picsa vagyok.
-Rakjak be valami zenét? –úgy vagyok vele, hogy jobb, mint a néma csend. Az, hogy hazamenjek: fel sem merül bennem.
Aztán meghallok valamit, amire nem számítottam.
-Queen? –ahogy meghallom Freddie hangját, szinte automatikusan a srác nyakába vetném magam örömömben. Nem hiába zenész. Van ízlése és tudása.
-Nem baj? –néz rám aggódó arckifejezéssel, mire megeresztek egy óriási vigyort.
-Imádom.

Nikki:

Amikor meglátom az zene okozta átszellemült arcát, azon kezd kattogni az agyam, hogy vajon akkor is ilyen átszellemült, amikor…? Elég volt. Inkább leülök mellé és tekerek egy cigit.
-Kérhetek egyet? –mutatok a sima dohányra, mire aprót bólint. Szakszerűen szétszedem a cigit, kiszórom a dohányt az asztalra, mellé morzsolom a zöldet. Ezt a kombót beleszórom egy papírba, amit ragasztás nélkül Alice kezébe adok. Furán néz rám, de nem kérdez. Kibontom a fehéret és beleszórok egy adagot, végig a rúdon. Aztán megnyalom és összecsavarom. Alágyújtok, de a második slukkal őt kínálom. Szó nélkül elfogadja és mélyet szippant belőle. Amíg nála jár a rakéta, a szatyrába teszem a megfelelő összeget, mielőtt Brandon megölné, hogy elfeledkezett tőlem fizetséget kérni. Ekkor visszaérkezik hozzám a cigi és hátradőlök. Élvezem, ahogy minden porcikámból elszáll a feszültség és könnyű, lebegő érzés veszi át a helyét.
Magam mellé pillantok, ahol hátradőlve, csukott szemmel úszik ő is. Nem szeretem, ha csukva van a szeme. Nem látom a kék gyémántokat ragyogni. Megbököm a karját és a kezébe adom a maradékot. Ahogy hozzáérek, a pillanat töredéke alatt pattannak fel a szemhéjai és ismét találkozik az enyémmel a pillantása. Most már inkább visszavonnám. Nem akarom látni. Furcsa dolgokat művel velem ez a csaj. Összezavarja az amúgy sem tiszta és sötét elmémet.
Még mindig engem néz és csak fogyasztja a narkotikumot. Kivenném a kezéből, de nem adja. Közelebb hajolok és az arcától pár centire súgom:
-Kérem. –erre elmosolyodik és felém fújja a füstöt. Ha nem tudnám, akkor is úgy érezném, hogy felhívás keringőre. Nem kapkodom el. Kiveszem a kezéből a cigit, elszívom a maradékot és én is felé eresztem a füstfelhőt, amibe mélyen belelélegzik egyet. Egyre közelebb hajolok, nem bírok megállni. Egy pillanatra megáll köztünk a levegő. Vagy én vagyok ennyire betépve, hogy ilyen szarságokat flesselek? Mindegy. Meg akarom csókolni! Igen, ezt akarom és nem érdekel. Brandon tudta. Én is tudtam, hogy nem engedheti hozzám túl közel a nőjét, mert csúnya vége lesz. Óvatosan simítok végig a karján. Mióta óvatoskodok én? Sosem zavart az ilyesmi. Pont erről voltam híres, akárkit, akárhol, akármikor, akárkivel.
Most viszont remeg a kezem. Mi a picsa?
-Nikki!!! –hallom meg a bejárat felől. Egyszerre kapjuk oda a fejünket. Alice seperc alatt elhúzódik és feláll. Csak nézek rá.
-Mennem kell. –mondja alig hallhatóan és összeszedi a szatyrát. A benne lévő kaját még kipakolja nekem papírzacskóstul az asztalra.
-Alice… -köszörülöm meg a torkom, de már elindul kifelé, ahol Vanity szambázik befelé.
-Nikki! –ugrik a nyakamba és megcsókol. Miért…? Ja, igen. Ő a barátnőm. Tisztázom magamban, aztán leszedem a nyakamból.
-Vanity, sietek, csak kikísérem Alicet. –szúrom oda neki. Gyilkos pillantásokkal méregeti a lányt. Mint két mágnes ellentétes pólusa… mindenben különböztek. Vanity egy kokós, istenhívő, elmebeteg ribanc volt. Míg Alice… ő nem tudom. Más.
A picsa bevonult a nappaliba, és hallottam az ismert hangot koppanni az asztalon.
-Szívesen látlak bármikor… -mondtam neki feszengve. Mit feszengek? Most szívtam el egy olyan nyugtatós cigit, amitől akár egy ló is kidőlt volna!

-Megyek. Brandon már biztos felkelt. –bámulja az ajtót. Kiengedem, bár belül érzem, hogy nem akarom. Be akarom zárni ebbe a házba, hogy soha többé ne mehessen annak az állatnak a közelébe. Mi van, ha egyik este tényleg megöli? Bele se akarok gondolni. Inkább visszamegyek és hagyom Vanitynek, hogy elterelje a figyelmem. Ügyesen köti be a karom pár csík felszívása után is. Mikor ez megvan, precízen főzi meg a kokaint és már lövi is befelé. Én pedig megnyugodva veszem észre, hogy elmúlt az iménti furcsa érzelem kavalkád. Ismét a régi vagyok. 

3 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nos hát hú..nehéz szavakat találni erre, mert ismét zseniálisan jó volt és úgy szerettem volna még tovább olvasni, tipikusan az a még még még ennyi nem elég érzés fogott el. És annyira jó volt olvasni Nikki és Alice közös reggelijét. Olyanok voltak mintha már régóta ismernék egymást, és annyira érdekes volt látni, hogy egy totál drogfüggő másra is képes gondolni, nem csak az anyagra. Ajj, úgy szerettem volna ha megcsókolja Alice-t, de persze Vanity pont akkor szambázott be, ahogy te is írtad. De ez nagyon tetszett: " -Nikki! –ugrik a nyakamba és megcsókol. Miért…? Ja, igen. Ő a barátnőm. " Ezen jót mosolyogtam. Ajj, imádom, ugye tudod? És ez a te hibád! :) <3 És nagyon remélem, hogy Brandon nem csinál semmit Alice-szel, mert én kitekerem a nyakát... :D Bár van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem igazán fog neki tetszeni, hogy hozzányúlt a drogokhoz. Jajj remélem, hogy nem bántja, mond, hogy nem.. ! Már nagyon várom a folytatást, siess vele,ahogy tudsz!

    Puszillak <3

    VálaszTörlés
  2. szia nagyon tetszik a blogod . lesz folytatása ?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Nono! Igen lesz, rajta vagyok már egy ideje, de a November Rain-hez sajnos gyorsabban jön az ihlet mint ehhez. Ez egy picit keményebb dió és lelkileg is oda kell tennem magam, ha nem akarom összecsapni. :) Örülök, hogy tetszik és ígérem legkésőbb 1,5 héten belül jön a friss.
      xoxo, payne

      Törlés